A kürettálás egy, a fogágybetegség kezelésében alkalmazott eljárás, amelynek célja az íny alatt, a fogágytasakokban megtapadó bakteriális biofilm és fogkő eltávolítása, valamint a gyulladás csökkentése. A kezelés általában helyi érzéstelenítésben történik, és attól függően, milyen mélyek a tasakok, mennyi csontveszteség alakult ki, illetve hogyan reagáltak a szövetek a korábbi kezelésre, zárt vagy műtéti feltárással járó megoldás jöhet szóba. A modern parodontológiai kezelésben nem önmagában a tasak mélysége alapján születik döntés: a vérzés, a gyulladás aktivitása, a fog körüli csont állapota, a gyökérfelszín hozzáférhetősége és az otthoni szájhigiénia egyaránt számít.
Az alábbiakban bemutatjuk, mit jelent pontosan a kürettálás, mikor lehet szükség zárt vagy nyitott kezelésre, hogyan zajlik maga a beavatkozás, de arra is kitérünk, mire számíthatunk utána, és hogyan tartható fenn hosszú távon az elért eredmény.
A mandulakő – orvosi nevén tonsillolith – a szájpadmandulák üregeiben kialakuló, sárgásfehér vagy fehéres színű lerakódás. A mandulák felszínén természetes mélyedések és járatok találhatók, melyek immunológiai szempontból fontos szerepet töltenek be, ezekben az apró üregekben azonban idővel különböző anyagok halmozódhatnak fel.
A lerakódások összetevői között megtalálhatók az elhalt hámsejtek, ételmaradványok, baktériumok és egyéb, a nyálban fellelhető anyagok. Az összegyűlt törmelék fokozatosan tömörödik, majd meszesedés indulhat meg benne. Ennek eredményeként kialakul a mandulakő, ami lehet egészen apró, de akár több milliméteres nagyságot is elérhet.
A probléma kialakulásának esélyét növelhetik:
A fogágybetegség, vagyis a parodontitis során a gyulladás már nemcsak az ínyt érinti, hanem károsíthatja a fogakat rögzítő szöveteket és a környező csontot is. Az íny és a fog között ilyenkor kórosan mély fogágytasakok alakulhatnak ki, amelyekben a baktériumokat tartalmazó biofilm és fogkő az otthoni fogmosással már nem érhető el megfelelően.
A hétköznapi fogászati szóhasználatban kürettálásnak gyakran az íny alatti, mélyebb tisztítást nevezzük. A korszerű szakmai terminológiában a nem műtéti kezelésre inkább a szubgingivális műszerezés vagy gyökérfelszín-tisztításkifejezést használják: ennek során kézi kürettákkal és/vagy gépi műszerekkel távolítják el az íny alatti biofilmet és fogkövet. Nem az a cél, hogy minél több fog- vagy lágyszövetet eltávolítsunk, hanem hogy olyan környezetet teremtsünk, amelyben a gyulladás csökkenhet és a szövetek stabilizálódhatnak.
A parodontológia keretében végzett kezelés mindig részletes diagnózisra és egyéni terápiás tervre épül. A tasakmélység mellett vizsgálni kell többek között a szondázáskor jelentkező vérzést, a fogak mozgathatóságát, a csontveszteség mértékét és mintázatát, valamint azokat a kockázati tényezőket is, amelyek befolyásolhatják a betegség lefolyását.
Az ínygyulladás és a fogágybetegség kezelése általában a bakteriális lepedék csökkentésével, az otthoni szájhigiénia javításával és professzionális tisztítással kezdődik. A látható, illetve hozzáférhető lerakódások eltávolítását szolgáló fogkő eltávolítás fontos része lehet ennek a folyamatnak, mélyebb fogágytasakok esetén azonban az íny alatti területeket is kezelni kell.
A szubgingivális kezelés elsősorban diagnosztizált parodontitis esetén indokolt. Ilyenkor az íny alatt található biofilm és fogkő fenntarthatja a gyulladást, ezért ezek eltávolítása a fogágybetegség kezelésének alapvető lépése. A cél a tasakmélység és a szondázáskor jelentkező vérzés csökkentése, valamint a további tapadás- és csontveszteség megelőzése.
A kezelést követően kontrollvizsgálatra van szükség. A szöveteknek idő kell a gyógyuláshoz, ezért a parodontális állapotot nem közvetlenül a beavatkozás után értékeljük újra. A kontroll során ismét megmérhetők a tasakok, ellenőrizhető a vérzés és az otthoni lepedékkontroll, majd ezek alapján dönthető el, szükséges-e további kezelés.
A zárt és a nyitott eljárás közötti legfontosabb különbség a gyökérfelszínhez való hozzáférés módja. A zárt kezelésnél az ínyt nem választják le műtéti feltárással, míg a nyitott beavatkozásnál lebenyképzéssel közvetlen hozzáférést teremtenek a mélyebb területekhez.
A zárt kürettálásnak nevezett eljárás során helyi érzéstelenítésben, az íny felnyitása nélkül történik az íny alatti fogkő és biofilm eltávolítása. A fogorvos vagy parodontológus kézi és gépi műszerekkel tisztítja meg a fogágytasakban lévő gyökérfelszíneket.
Ez a nem műtéti parodontális terápia alapvető része. A kezelés után a gyulladás csökkenésével az íny feszesebbé válhat, a tasakok sekélyebbé válhatnak, és megszűnhet vagy jelentősen mérséklődhet a szondázáskor tapasztalt vérzés.
Nem lehet azonban egyetlen tasakmélységet megadni, amely alatt minden esetben zárt, fölötte pedig automatikusan nyitott beavatkozás szükséges. A kezelési döntés mindig az újraértékelt állapottól függ. Az európai szakmai irányelvek alapján a nem műtéti kezelés után fennmaradó, 4–5 mm-es tasakoknál ismételt szubgingivális műszerezés is szóba jöhet.
A nyitott kürettálás elnevezést általában olyan parodontális műtéti beavatkozásokra használjuk, amelyeknél az ínyt lebenyszerűen feltárják, hogy a szakember közvetlenebbül hozzáférjen a mély tasakokhoz és a gyökérfelszínhez. Ez pontosabb tisztítást tehet lehetővé olyan helyeken, amelyek zárt módszerrel nehezen érhetők el.
Műtéti kezelés elsősorban akkor kerülhet szóba, ha az előzetes, megfelelően elvégzett nem műtéti terápia után is mély, aktív fogágytasakok maradnak fenn. A jelenlegi európai irányelvek alapján a 6 mm-es vagy annál mélyebb reziduális tasakoknál – különösen előrehaladott parodontitis esetén – már mérlegelhető sebészi feltárás, míg 4–5 mm-es maradék tasakoknál inkább az ismételt nem műtéti tisztítás javasolt.
A döntést a csontveszteség formája is befolyásolja. Bizonyos csonton belüli defektusoknál nem egyszerű feltáró tisztítás, hanem regeneratív parodontális műtét jelentheti a megfelelő megoldást. Emiatt a „nyitott kürettálás” sem egyetlen, minden helyzetben azonos beavatkozást jelent.
A kezelés előtt fel kell mérni a fogágy állapotát: megmérik a tasakmélységeket, ellenőrzik az ínyvérzést és szükség szerint képalkotó vizsgálattal a csontállományt is. Egy fogászati állapotfelmérés során más olyan problémák is felismerhetők, amelyek befolyásolhatják a kezelési tervet.
A mélytisztítást általában helyi érzéstelenítésben végzik, így a beavatkozás közben elsősorban nyomást, feszítést vagy a műszerek mozgását érezhetjük, erős fájdalmat nem kellene tapasztalnunk. Nagyobb kiterjedésű fogágybetegség esetén a kezelés több alkalomra is felosztható.
Zárt eljárásnál a műszerek az ínyszél alatt haladva tisztítják meg az érintett fogfelszíneket. Nyitott kezelésnél az érzéstelenítést követően sebészi feltárás történik, majd a gyökérfelszínek és az érintett területek megtisztítása után az ínyt visszahelyezik és rendszerint varratokkal rögzítik.
Zárt kezelés után néhány napig előfordulhat enyhe fájdalom, ínyérzékenység vagy fognyaki érzékenység. Ahogy a gyulladt, duzzadt íny visszahúzódik és feszesebbé válik, a fogak hosszabbnak tűnhetnek, illetve korábban fedett fognyaki területek szabaddá válhatnak. Ez nem feltétlenül a kezelés okozta szövetvesztés, hanem részben a gyulladás csökkenésének következménye.
Nyitott műtéti kezelés után hosszabb kezdeti gyógyulásra számíthatunk. Duzzanat, érzékenység és kisebb vérzés is előfordulhat, a varratok eltávolításának időpontját pedig a beavatkozás típusa és a gyógyulás határozza meg. A felszíni sebgyógyulás gyorsabb, a fogágy szöveteinek stabilizálódása azonban több hetet vagy hónapot is igénybe vehet.
A kezelés utáni időszakban kövessük a fogorvos vagy parodontológus egyéni utasításait. Műtéti területen átmenetileg eltérő szájhigiénés módszerre lehet szükség, és az első időszakban nem szabad ugyanúgy tisztítani a sebet, mint egy teljesen gyógyult fogínyt.
A kezelés sikerét nem közvetlenül a beavatkozás után lehet megítélni. A szövetek gyógyulását követően újra meg kell vizsgálni a tasakok mélységét, a szondázáskor jelentkező vérzést, a lepedékkontrollt és a fogak állapotát.
A korszerű parodontális kezelés egyik fontos célja, hogy ne maradjanak 6 mm-es vagy annál mélyebb tasakok, illetve 5 mm-es vagy mélyebb, vérző tasakok. Ha a kezelés után ilyen területek továbbra is fennállnak, újabb terápiás lépésre lehet szükség. Ez jelenthet ismételt nem műtéti tisztítást vagy indokolt esetben parodontális műtétet.
A kontroll időzítését egyénileg határozzák meg, de a nem műtéti kezelés után megfelelő gyógyulási időt kell hagyni. A fogágy állapotának érdemi újraértékelése általában nem néhány nappal, hanem hetekkel később történik.
A kürettálás önmagában nem jelent végleges megoldást, ha a fogakon és a fogközökben újra rendszeresen felhalmozódik a bakteriális biofilm. A hosszú távú eredmény kulcsa az otthoni lepedékkontroll és a rendszeres fenntartó kezelés.
A fogmosás mellett a fogközök megfelelő tisztítása is nélkülözhetetlen. A fogköztisztító eszköz méretét az egyes fogközökhöz érdemes igazítani, fogágybetegség után pedig sok esetben fogköztisztító kefe használata válik szükségessé. A technikát érdemes szakemberrel ellenőriztetnünk, mert a rendszeres tisztítás csak akkor hatékony, ha valóban elérjük vele a problémás területeket.
Az irányított biofilmterápia a professzionális szájhigiénés kezelés egyik módja, amelynél a biofilm láthatóvá tétele segít célzottan megtisztítani a problémás felszíneket. Hogy milyen professzionális tisztításra és milyen gyakoriságú kontrollra van szükségünk, azt mindig a fogágy aktuális állapotához és a betegség kiújulási kockázatához érdemes igazítani.
A dohányzás jelentősen ronthatja a fogágybetegség prognózisát, ezért a leszokás a kezelés hosszú távú sikerének egyik fontos része. Ugyancsak lényeges az általános egészségi állapot, például a cukorbetegség megfelelő kontrollja. A parodontitis krónikus betegség, ezért a sikeres aktív kezelés után is rendszeres fenntartó gondozást igényel.
A mélyebb parodontális tisztítást általában helyi érzéstelenítésben végzik, ezért kezelés közben erős fájdalomra nem kell számítanunk. Utána néhány napig érzékenység vagy enyhe fájdalom jelentkezhet.
Zárt kezelésnél az íny műtéti feltárása nélkül tisztítják meg az íny alatti fog- és gyökérfelszíneket. Nyitott kezelésnél sebészi feltárással teremtenek közvetlen hozzáférést a mélyebb területekhez.
Nincs minden esetben alkalmazható, merev határérték. A nem műtéti kezelés után fennmaradó 6 mm-es vagy mélyebb tasakoknál műtéti kezelés is mérlegelhető, míg 4–5 mm-es reziduális tasakoknál gyakran ismételt szubgingivális tisztítás javasolt. A döntést más klinikai tényezők is befolyásolják.
A gyulladás csökkenésével az íny állapota jelentősen javulhat és feszesebbé válhat, de az elvesztett fogágyi szövetek nem minden esetben épülnek vissza. Bizonyos csontdefektusoknál regeneratív parodontális műtéttel lehetőség nyílhat a fogágy részleges helyreállítására.
Zárt kezelés után a kezdeti érzékenység általában rövid ideig tart, de a szövetek gyógyulása és stabilizálódása hetekig zajlik. Műtéti kezelés után a gyógyulási idő hosszabb, és rendszeres kontroll szükséges.
Igen. A kezelés eredménye megfelelő otthoni szájhigiéniával, fogköztisztítással és rendszeres parodontológiai kontrollal tartható fenn. A fogágybetegség korábbi fennállása miatt hosszú távú fenntartó gondozásra van szükség.
Kérjük adja meg adatait, illetve válassza ki, hogy milyen kezelésre szeretne időpontot foglalni. Megjegyzésben kérjük jelezze felénk, hogy e-mailben vagy telefonon kereshetjük Önt.
Páciens koordinátoraink, pár órán belül felveszik Önnel a kapcsolatot a megadott elérhetőségeik egyikén.
Időpont egyeztetés után megerősítő üzenetet kap email címére a megbeszélt időpontja részleteiről.
Találjuk meg együtt az Ön számára a legjobb fogászati megoldást!
* Kivételt képez a fogszabályozási konzultáció és a paradontológiai (ínybetegségekhez kapcsolódó) konzultáció!